Német Birodalom, 1871. jan. 18.-1945.: német államokból álló szövetségi állam, Ausztria nélkül, ezért kisnémet birodalomnak is nevezték. - 1. alkotmányos monarchia, 1871-1918. Az egységes ~ az Észak-Német Szövetség és a déli államok (→Német Szövetség) egyesítésével az 1870-71-es fr-porosz háború során jött létre, tagállamai: 4 kirság (Bajoro., Poroszo., Szászo., Württemberg), 6 nagyhercegség (Baden, Hessen, Mecklenburg-Schwerin, Mecklenburg-Strelitz, Oldenburg, Sachsen-Weimar), 5 hercegség (Anhalt, Braunschweig, Sachsen-Altenburg, Sachsen-Coburg-Gotha, Sachsen-Meiningen), 7 fejedelemség (Lippe, Reuss ältere Linie, Reuss jüngere Linie, Schaumburg-Lippe, Schwarzburg-Rudolstadt, Schwarzburg-Sondershausen, Waldeck), 3 szabad város (Bréma, Hamburg, Lübeck), valamint a fr. háborúban megszerzett Elzász-Lotaringia birod. ter. - I. Vilmos porosz kir-t Versailles-ban ném. cs-rá kiáltották ki, az első birod. kancellár 1870-90: Otto Bismarck lett. A ~ államai képviselőket küldtek a szövetségi tanácsba, a birod. gyűlést a ffi lakosság közvetlenül, abszolút többséggel választotta meg. Az állam feje és a haderő főparancsnoka a ném. cs., aki egyben Poroszo. kir-a (1871: I. Vilmos, 1888: III. Frigyes, 1888: II. Vilmos). A fr. háborúban győztes ~ hamarosan Eu. és (kisebb gyarmatbirod-at kialakítva) a világ egyik vezető hatalma lett. A Fro. elszigetelésére törekvő Bismarck 1879: szöv-et kötött az Osztrák-M. Monarchiával, létrehozván az I. vh-t kirobbantó Közp. Hatalmak csíráját, amihez 1882: Olaszo. is csatlakozott. - A ~ lakossága 1871-1914: 41 millióról 67 millióra nőtt, a gyarmatosításba későn bekapcsolódó ~ban egyre szaporodtak a ném. „élettér” növelését követelők. Az I. vh. elhúzódó kétfrontos harca kimerítette a ~ és az Osztrák-M. Monarchia tartalékait, és a Ny-i front összeomlása után II. Vilmos cs. lemondásra kényszerült. -

Az I. Vat. Zsin. bejelentése, 1867 u. rendszeresen összeülő fuldai ppi konf. tevékenysége a →kultúrharc nyomására egyre inkább beszűkült, és a bajor pp-ök létrehozták saját, freisingi ppi konf-jukat. Sok ném. pp. és hívő nyilatkozott a zsinat előtt és közben a →pápai tévedhetetlenség kimondása ellen. Ebben a helyzetben a tájékoztatás hiányosságai miatt I. v. →Döllingernek sikerült zsinatellenes hangulatot kelteni a németajkú értelmiség körében, melynek hatására a zsinattal szembenállók megalapították az →ókatolikus egyházat. E viták a ~ megalapítása után fölerősítették az államegyházi törekvéseket, ami súlyos konfliktusokhoz vezetett az egyh. és az állam között. A kultúrharc nyomán Poroszo-ban számos pp-öt és papot vetettek börtönbe, összeomlott a papképzés. Mindez visszavetette az egyh. életet, ugyanakkor hozzájárult a pol. katolicizmus kialakulásához is a Zentrum Párt keretein belül, mely kezdetben az egyh. kérdésre összpontosította figyelmét, később azonban más területek (főként a szociális kérdés) felé is fordult. Közben kiépült a kat. sajtó. A kultúrharc nyomása alatt az egyh-on belüli konfliktusok nem kerültek előtérbe és (Bismarck számára váratlanul) megerősödött a pp-ök, a papság és a hívek közti szolidaritás. Ezért a kancellár XIII. Leó p. trónra lépése (1878) után visszakozott, és a pp-ök és a Zentrum révén békére törekedett, mely kompromisszumok árán, de megvalósult. A ném. szövetségi államok követték Poroszo-ot, a kat-ok mellőzése azonban csak az I. vh. idején szűnt meg. A 19. sz. végétől jelentősen javult a diaszpórák lelkipásztori ellátása, szaporodtak a karitatív intézmények és egyes-ek (1876: →Görres Társaság, 1880-tól munkásegyes-ek, →Katolikus Legényegylet, 1890: Népszöv., 1897: Ném. Karitászszövetség). Megnőtt az érdeklődés a szociális munka és misszió iránt (különösen a ném. gyarmatokon). -

2. A Weimari Köztársaság, 1919-33. A vesztes vh. végén lezajlott forr. után 1919: Weimarban elfogadott közt. alkotmány a választott elnököt tette az állam fejévé. Mivel Berlinben állandósultak a forrongások, a nemzetgyűlés ettől kezdve Weimarban ülésezett, innen kapta az időszak a nevét. 1925: a ~hoz tartozó ném. államok/területek: Anhalt, Baden, Bajoro., Braunschweig, Bréma, Hamburg, Hessen, Lippe, Mecklenburg-Schwerin, Mecklenburg-Strelitz, Oldenburg, Poroszo., Szászo., Schaumburg-Lippe, Türingia, Württemberg (össz. 468.704 km², 62,4 mill. lakos). A külpol. ebben az idoszakban mindenekelott az 1919. VI. 28: aláírt versailles-i békeszerzodés revíziójára irányult. Mind a bal, mind a jobb oldalon erosen radikalizálódtak a pártok, hiányzott a koalícióra irányuló készség. Az ország belso bizonytalanságát csak fokozta 1929-33: a gazd. világválság, melnek végén a ~ban már több mint 6 millió munkanélküli élt. -

Az I. vh. területi veszteségei miatt jelentosen csökkent a kat-ok száma, a weimari alkotmány azonban, melynek kidolgozásában kat-ok is részt vettek, elvetette az államegyházat és visszaállította a kat-ok jogait. 1920: nunciatúra nyílt Berlinben (az első nuncius Eugenio Pacelli, a későbbi XII. Pius p.). A Zentrum Párt és a Bajor Néppárt a Weimari Közt. idején részt vállalt a kormányzati felelősségből. Egyes papok vezető szerepet kaptak a pol-ban, a Szentszék konkordátumot kötött Bajoro-gal, Poroszo-gal és Badennel, Berlinben és Aachenben ppséget alapítottak. A pp-ök szabadon irányíthatták egyhm-jüket, a pápa által támogatott Actio Catholica bevezetése azonban korlátozta a hagyományos egyes-ek önállóságát. A vallásos öntudat erősödése és a liturgikus mozg. fokozta a pléb-k jelentőségét. A hagyományos kereteken túl az egyh. élet új kulturális és lelki mozgalmai alakultak ki, különösen az ifj. mozgalmakba kapcsolódtak be sokan. -

3. A hitleri ~ (Harmadik Birodalom), 1933-45. A nácik az 1932-i választásokon a szavazatok több mint 1/3-át kapták, P. von Hindenburg elnök 1933. I. 30: birod. kancellárrá nevezte ki Adolf Hitlert, s egy III. 24: elfogadott törv. végleg a birod. elnök és a birod. kormány kezébe adta át a törvényhozó hatalmat, melyet Hitler 1934: az elnöki méltóság megszerzésével magához is ragadott. A nemzetiszocialista párton (NSDAP) kívül betiltotta a pártokat, felfüggesztette a parlamentet, a párton belüli ellenzékének likvidálása (hosszú kések éjszakája, 1934. VI. 29/30.) után a Gestapo és az SS támogatásával kiépítette nemzetiszocialista diktatúráját. - A Harmadik Birod. fogalmát a náci propaganda vezette be, azt sugallván, hogy a nemzetiszocialista diktatúra a német-római (1.) és a Bismarck-féle (2.) birod. utóda (→kiliazmus). A munkanélküliség fölszámolására nagy közmunkákat kezdtek, rohamosan fejlesztették a hadiipart. Újjáélesztették az agresszív, terjeszkedo külpol-t, 1936-37: Olaszo-gal (Berlin-Róma tengely) és Japánnal (Antikomintern paktum) kialakították a II. vh-t kirobbantó hatalmak tömbjét. 1938. III: bekebelezték Au-t (Anschluss, ettol kezdve már „Nagynémet Birodalom”-ról beszéltek), IX: a müncheni egyezményben megszerezték Csehszl. nagy részét. 1939. IX. 1: megtámadták Lengyo-ot, kirobbantván a II. vh-t. 1942 végéig sikert sikerre halmoztak, közben a koncentrációs táborokban megkezdodött a nemzetiszoc. ideológia szerinti „alacsonyabbrendu fajok”, elsosorban a zsidók tömeges kiirtása. Fordulatot csak a sztalingrádi csata és az USA hadbalépése hozott, s a háború 1945. V. 9: a ~ teljes vereségével végződött. - A weimari alkotmány formálisan a hitleri No. idején is érvényben maradt, sőt alkotmányjogilag csak egy 1990-es törv. szüntette meg, de egyes részeire a ném. alaptörvény a 21. sz. elején is kimondottan hivatkozik. - A ~ elnökei: 1919: Friedrich Ebert, 1925: Paul von Hindenburg, 1934: Adolf Hitler, 1945. IV. 30-V. 23: Karl Dönitz; kancellárjai: 1919: Philipp Scheidemann, 1919: Gustav Bauer, 1920: Hermann Müller, 1920: Konstantin Fehrenbach, 1921: Joseph Wirth, 1922: Wilhelm Cuno, 1923: Gustav Stresemann, 1923: Wilhelm Marx, 1925: Hans Luther, 1926: Wilhelm Marx, 1928: Hermann Müller, 1930: Heinrich Brüning, 1932: Franz von Papen, 1932: Kurt von Schleicher, 1933: Adolf Hitler, 1945. V. 2-V. 23: Johann Schwerin von Krosigk. -

A Weimari Közt. idoszakában a kat-ok már kevesebben szavaztak a kat. pártokra, mint a századforduló táján, de a kat. többségu ter-eken egyetlen választáson sem szereztek többséget a nemzetiszocialisták, akikkel szemben a szociáldemokratákkal a Zentrum és a Bajor Néppárt maradt a közt. fo támasza, egészen a felhatalmazási törv. elfogadásáig, mely után sok kat. pp. és hívo is az új rendszer mellé állt. A legtöbb egyes. azonban a nagy nyomás és részben terror ellenére sem volt hajlandó beállni a sorba, és (szemben az 1933. VII. 5: feloszlott Zentrum Párttal) az 1933. VII. 20: megkötött birod. konkordátum védelme alatt rövid ideig még képes volt növelni tagságát és fokozni tevékenységét. Az 1933-35 közötti időszakban általában a vallást próbálták kiiktatni, majd a kerséget megpróbálták a tp-okon belülre kényszeríteni, ami ellen XI. Pius p. (ur. 1922-39) többször világosan fölemelte szavát, legerőteljesebben 1937: a →Mit brennender Sorge enc-ban. Adolf Bertram bíb-nak, a fuldai ppi konf. elnökének engedékeny pol-ja, melyhez 1933: a bajor pp-ök is csatlakoztak, a totális náci elnyomással szemben nem hozott sikert. Más pp-ök követelték, hogy az egyh. támadólag védekezzék, amit Clemens Augustin von →Galen és Konrad von →Preysing meg is valósított. A nácikkal szemben követendő taktikáról egyre jobban megoszlottak a vélemények, ami időnként súlyos feszültségeket okozott a ppi karon belül. - A háborús szükségállapot ürügyén további egyh-ellenes intézkedések történtek 1939 után. A megszállt ter-eken (Lengyo-ban, Lotaringiában és Szlovéniában) az Egyh. elnyomását kíméletlen németesítéssel kapcsolták össze, a régi birod. ter-én pedig 1941: szétverték az egyh. sajtó utolsó maradványait is, és felszámoltak számos ktort. A háború kitörése után a legtöbb papneveldét bezárták. A kat. egyes-ek közül csak néhány (Ném. Karitászszöv., Missziós és Diaszpóra Művek, Borromäusverein, Kolping Művek és Kat. Munkavállalói Mozg.) maradt meg. Az Egyh. élete lényegében a tp-ok falai közé szorult vissza a háború alatt. A régi birod. ter-én a háború végéig 418 papot hurcoltak koncentrációs táborba, közülük 110 meghalt, 2059 került börtönbe, 599-et kiutasítottak, 1573 nem taníthatott. A papság mintegy 36%-a valamilyen módon összeütközött a náci rezsimmel, szimpatizáns alig akadt. A kat. laikusok üldözéséről nincsenek pontos adatok. **

LThK 1993. III:148. - Larousse III:61.